Bemutatkozunk...

Sziasztok!

Mi egy szolnok megyei "család" vagyunk. Létszámunk 14... Először érdekes, de így van. Ugyanis van 12db gyönyörű szép kutyánk és mi ketten.

Én, aki a lapot készítette érettségizni készülök. A jövőben pedig kutyakozmetikus szeretnék lenni. Így lesz elég időm a kutyákkal foglalkozni!

Mivel én a kutyámról csináltam ezt az oldalt Nektek, akik reménykedem benne, hogy úgyszint szeretitek a kutyákat, így szólnék róluk egy pár szót. Elsősorban szeretném felsorolni, hogy milyen fajta kutyusaink vannak. Nos... Angol bulldog, Bischon havanese, Bischon bolognese, "CSIVAVA", Foxi, Magyar vizsla, Német juhász, Staffordshiere terrier, Shar-pei.

Gondolom felmerülhetett néhányótokban, hogy a CSIVAVA kutyusfajtát miért írtam csupa nagy betűkkel. Elmondom. Ő egy 7hónapos kisfiú volt, aki a Szemír Gerkán névre hallgatott. Sajnos igen, csak hallgatott! Ugyanis 3hónapig élt velünk. Mindig szerett játszani a többi kutyával, bár félénk volt és nem utolsó sorban huncut. Egyik reggel arra lettem figyelmes, hogy nagyon rossz kedve van. Nem tudtam hirtelen mire véljem. A kis szobácskájában véres volt a padló. Bepánikoltam. Nem tudtam, hogy mi történhetett és magamat tudtam csak okolni. Úgy gondoltam, hogy amikor a többi barátja evett, ellopott valamelyiktől egy csontdarabot és valószínűleg megette, ami felsérthette a kis belét! Nem késlekedhettem, egyből hívtam a megye legjobb állatorvosát Sulyok Attila Doktorurat. Pont nem rendelt, de  megkérdezte mi a panasza, amit elmeséltem. Egyből azt mondta, hogy rendelésen kívűl máris induljunk. Nem tudtam, hogy minek örünék. Ha műteni kellene, de életben maradna, vagy inkább hagyjam és úgy nem szenved majd az élete során. De amikor beléptünk a rendelőbe, megnézte a Doktor és egy olyan szó hagyta el a száját, ami miatt egyből sírvafakadtam. Egy olyan dolgot mondott, amiről tudtam, hogy nincs mit tenni!

De a Doktorúr azt mondta, hogy megpróbljuk életben tartani, ugyani ez a szó a parvo volt! Így rögtön infúzióra kötötte, ami úgy gondoltam, hogy talán jobb előérzetet ad a kiscsillagnak...de amint a Doktor lekötötte az infúziót, láttam, hogy nagyon szenved! Hazajöttünk és egész éjjel itattam és simogattam. 4óráig volt néhány rohama, de úgy gondoltam, hogy a gyógyszerek miatt. És 4óra 12 perckor bekövetkezett a tragédia: megállt a szive.

És sajnos nem tudtunk rajta segíteni! Ez lett volna a lényege a lapnak is, hogy el tudjam mesélni, mindazoknak akik élnek-halnak a kutyusokért. És persze a tisztelet miatt is!

Örülök, hogy végig olvasta és tisztaszívből kívánom, hogy Önnel és kutyusával ez soha ne történjen meg!

Üdvözlettel: Szabó Kitti